Tegal Mengkeb, Ubud, Tirta Gangga vizapalota, Lempuyang templom, Uluwatu
A nullából épült fel, a külsős szemlélő szerint még talán hátrányból is. Én személy szerint örültem, hogy karanténba vágtak minket majdnem két hónapra: volt idő tervezni, interjúzni, megvalósítani; aztán amikor már lehetett repülőre ülni: kipróbálni, letesztelni, visszajelzéseket kérni, ilyesmi. Aztán eltelt négy év, látványos fejlődés, egzisztenciális előre lépés, siker siker hátán.
Jött a háború. Mondjuk az ukrán-orosz kevésbé, de az izraeli már inkább hatással volt a tenerifei turizmusra: egy pillanat alatt hatszor több megkeresésünk volt! Persze ez zseniális, mondhatja akárki - és igen, igaza is van: megfelelően felépített csapattal ez sosem volt akadály, ajánlatkérés bejön, kimegy, közben mennek a kirándulások, apartman átadások, egyeztetések, beszerzések.
Ideális esetben. De én egyéni vállalkozó vagyok (aki nem jutott volna el eddig sem, ha nincs az a támogató csapat körülötte, akik üzemeltetik és mozgásban tartják a YOUnerife-t - ma már Canary4U - , legyen szó ajánlat-összeszedésről, apartman takarításról, átadásról, transzferről, stb. stb. Köszönöm Nektek! 
)
)Eljutottam a túlvállaltam magam pontig. Mondjuk egy éven belül már másodjára, de ki számolja? 
És ha túlvállalom magam, akkor egy dolog, ami igazi gyógyír (az üvegnyi vodkát az elmúlt 8 évben már nem bírom - öregszem, na!) és ez a REPJEGY
És ha túlvállalom magam, akkor egy dolog, ami igazi gyógyír (az üvegnyi vodkát az elmúlt 8 évben már nem bírom - öregszem, na!) és ez a REPJEGYLegyen!
Mert ha van, akkor minden rendben van! És hát az a qrva SecreetFlying már megint feldobott egy jó ajánlatot, én meg arra gondoltam, hogy úgy kell nekem egy kis megállj, mint testnek a kenyér vagy mint tavaszi zápor, ami megfűszerezi a földet! Hát megvettem 
Megvettem és megnyugodtam 
És teljes mértékben beszartam, hogy most akkor hogyan, hiszen kivel, és ha senkivel, akkor miként élem azt túl?
Megvettem és megnyugodtam És teljes mértékben beszartam, hogy most akkor hogyan, hiszen kivel, és ha senkivel, akkor miként élem azt túl?Na a figyelmes olvasó itt két pszichológiai esetet is felfedez egyszerre. Az egyik a no-trip-phobia (a figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy már 2024-ben is használatba került a blog neve) a másik meg a társaság-függő személyiség (ezen meg ki csodálkozik az én esetemben?)
És ahogy teltek-múltak a napok, realizálódott, hogy át kell mennem Balira, totál rápörögtem, hogy akkor
ÉN - MOST - IGEN - MAGAMBAN - ZEN
És elkezdtem várni! Kijelölni pihi napokat, olyat, amikor agyalok, rendbe teszek, lenyugodom, megállok, nem megyek, nem válaszolok, magamban vagyok!
Erre nem is lehetett volna jobb helyszín az Anima Retreat szálláshely, ahol egy teljesen privát villában, saját medencével, reggeli-ebéd-vacsora éééés dzsungel környezet fogadott!
Igen, 50+ megismert ország és egy megállj nélküli téli szezon kellett ahhoz, hogy lefoglaljam az első resort szállását. Oké, csak két éjszakára, de akkor is!
(Azt mondtam már, hogy ha megyünk valahová, akkor gyakorlatilag fáradtabban térünk haza, mert mindent is látnunk kell?)
Sebastien Franciaországból utazott 4 hétre Balira, aztán úgy ott ragadt, mint mi Tenerifén. És megtalálta a feleségét és ezt a helyszínt, amit 2019 végén nyitottak meg. Aztán bezártak néhány hónap múlva a covid miatt, és mivel egy imádni való csöppség érkezett a 6 kutya mellé, csak két hónapja nyitották vissza a kapuit.Igazi feltöltődős, visszavonulós, elmélyedős balis hely - kívánni sem tudna jobbat az ember!
(Igazából én magam annyira zenbe kerültem ott, hogy elfelejtettem szétfotózni a szállást, ezért néhány fotó a Bookingról van, csak hogy meg tudjak mutatni)
Másfél nap alatt visszanyertem az elmúlt 4 hónap nonstopságának felemésztett energiáját! Fel tudtam tenni magamnak kérdéseket, át tudtam gondolni a vállalkozásom etapjait, rá tudtam jönni, mit lehet elengedni és mi az, amit meg kell nyomni kicsit! Volt lehetőségem megnézni, hogy egyáltalán mi éri meg és mi nem? Coach-a voltam önmagamnak és ez olyan eufórikus érzéssel töltött el, hogy azóta is megmosolygom, amikor visszagondolok a pillanatra, amikor a jegyzeteimet letettem és tudtam: már csak a kidolgozása van hátra, az első lépést megtettem! 
A többi vendéggel (4 villa van) és a szállásadókkal csak az étkezések idején találkoztam és rájöttem, hogy magamnak sem vagyok olyan szar társaság és abszolút hülyeség volt azon aggódni, vajon hogy bírom ki úgy ezt az utat, hogy igazából senki nincs, akivel át- és megélhetem a pillanatot.
Az utolsó délelőttön, a szálláscserém között egy megtisztulási ceremóniában vehettem részt.
Nos, én nem vagyok egy nagy spiris, sokat is láttam már a világból, eléggé képben vagyok a turista lehúzós dolgokkal, de az, amit itt művelt a csávó, az nekem abszolút azt az érzést keltette, mint amikor a tv doki gyógyítja a gerincsérvet emelt díjas telefonszámon keresztül! Kicsit sem jött át a rizsteraszok közötti árokban ücsörögve a patak vize alatti megtisztulás sztorija - így aki most arra számított, hogy úgy térek vissza az Istenek Földjéről, hogy mostantól jóga, meditáció és zen, azt ki kell ábrándítanom: nem, az én lelkemet nem érintette meg az Instagram-fotó-spiritualitás szelleme.
DE!
Az indulásom óta nem ittam alkoholt, cukros üdítőt, csak kétszer ettem bő zsírban sült cuccot (tavaszi tekercs és egy európaibb vacsi, amikor már muszáj voltam egy hamburgert rendelni, mert már a fülemen jön ki az a sok rizs: hamburger sültburival nyamm!) és a kávé fogyasztásom száma is jelentősen lecsökkent. Úgyhogy tessék gratulálni! 
Relax után: fedezzük fel a szigetet!
Én amúgy kifejezetten nem akartam Balira utazni! Ráadásul el tudod képzelni rólam, hogy egyszer csak egy instagram highlight túrán veszek részt?!
Mindenki ide vágyik! De tényleg, szó szerint! Kergetünk egy illúzionált képet a szigetről az elénk tárt 6-8 PR fotó láttán és teljesen megihletődünk, mert pont ez az, ami kirángat a hétköznapok monotonitásából vagy éppen túlhajszoltságából és égünk a vágytól, hogy meglássuk végre azt a repülőjegy ajánlatot, ami passzol a lehetőségeinkhez, hogy aztán a mi talpunk is érinthesse az Istenek földjét*! És ez abszolút rendben is van, én is így indultam neki.
Mármint nem most, hanem úgy háromnegyed évvel ezelőtt, amikor megálmodtam, hogy amikor low szezon lesz Tenerifén, ide jövünk egy hónapra lakni. Aztán minél inkább beleástam magam a sziget kínálta lehetőségekbe, a TikTok bugyraiba, egyre jobban ment el a kedvem tőle. Annyira, hogy kerek perec megmondtam, hogy a hely, ahová be nem teszem a lábam, az Bali lesz.
Hát betettem. De még mennyire, hogy be!
Nekem nem ez az első ázsiai országom, így igazából, abban a pillanatban, amikor elvonatkoztatunk az Insta-Bali idilizált világától, pontosan azt kapjuk, mint bármelyik Európától keletre található országban: kissé káoszos vezetési stílussal számunkra érthetetlen nyelvezeten kommunikáló alacsony emberek sokaságát (Indonéziában pl. 200 millióan laknak) és amolyan tipik ázsiai környezetet. Itt mondjuk meg van spékelve egy halomnyi rizsfölddel és eszküszömre mondom, olyan élénk zöld növényzettel, amit az életben nem tapasztaltam még máshol!
Ha ki kellene emelnem három dolgot, ami leginkább megtetszett Balin, az a rizsteraszok között elterülő pálmafa- és banánerdők; a Goa Rajo vízesés dzsungelkörnyezete, ahol Órákat képes lettem volna ott csak létezni és élvezni azt a miliőt és a hindu templomok sokasága: mindegyik egy építészeti csoda, részletgazdagságukkal kitűnő fotó témák és a fekete vulkáni kőzet remekül komponál a körülötte színesedő mindenséggel.
Szóval kb semennyire sem használom az Instát, a GetYourGuide oldalon mégis egy ilyen témájú túra volt a legtöbb látnivalót érintő a keleti oldalon. Elsőként a Lempuyang templomhoz mentünk (ahol a guide 15 perces unszolására készült rólam is egy OLYAN kép), majd egy kávéültetvényt látogattunk meg, ahol megkóstoltam a Luwak kévét is, ellátogattunk a Tirta Gangga vizapalotához, majd hintáztam egyet a rizsteraszok felett, végül a fentebb említett vízesésénél álltunk meg! Zseniális helyszínek, bár a Mennyország kapuja abszolút túlértékelt pontja a szigetnek.
A Balin töltött második már turistás napom délelőttjén az ubudi majom erdőbe sétáltam el. Itt az égig érő fák között kb. 1200 makákó él, mi pedig sétálhatunk közöttük, megfigyelhetjük, mennyire sok közös van bennük velünk kapcsolatban és élvezhetjük a kis játékukat, miközben fogócskáznak, vízi csatáznak, vagy csak döglenek a napon. 
Ám van itt még egy dolog, amiért megéri elmenni: a természet! Az égből lenyúló légzőgyökerek sokasága olyan látványt nyújt, mint ha a hatalmas fák hajkoronája ereszkedne le hozzánk! Egyetlen egy fotó sem tudja rendesen visszaadni ezt az élményt, de azért megpróbáltam néhányat lőni róla.
Ám van itt még egy dolog, amiért megéri elmenni: a természet! Az égből lenyúló légzőgyökerek sokasága olyan látványt nyújt, mint ha a hatalmas fák hajkoronája ereszkedne le hozzánk! Egyetlen egy fotó sem tudja rendesen visszaadni ezt az élményt, de azért megpróbáltam néhányat lőni róla.Abszolút ráéreztem, mikor kell az erdőből elmenni, mert ahogy beültem egy ebédre, azonnal olyan monszun eső kerekedett, hogy alig láttam át az út túloldalára! 
Az utazó teste megfárad, nincs hát mit tenni, ki kell próbálni a tradicionális balinéz masszázst! Ez szerintem kicsit a thai-shiatshu-svéd keveréke, ami hol jobban, hol kevésbé erős nyomásokkal frissíti fel a testünk szinte minden négyzetcentiméterét. Itt Ubidban kb minden utcában találunk masszőrt, így én a Google visszajelzések alapján böktem rá egyre. Rendben volt!
Másnap (tegnap) egy újabb egész napos kiránduláson vettem részt: most a sziget északi felét fedeztük fel. (Ez is Instagram túra volt, csak a rend kedvéért 
)
)Megálltunk az Iconic Gate-nél, ami valójában egy resort bejárata, de annyira agyon fotózták a turisták, hogy a tulaj belépőt kezdett szedni 
Ezután fel mentünk a két tóra néző kilátóba, ahol még denevérrel 
is fotózkodhat az, akinek snassz a kígyó 
vagy a leguán
is fotózkodhat az, akinek snassz a kígyó vagy a leguánAz Ulun Danu Bratan templom érdekessége, hogy maga a templom egy félszigetre épült, a háttér pedig ha éppen nem a felhőkben úszik, a zöld ötven árnyalatát prezentálja
Itt is volt kávé- és tea kóstolás megálló, így az elhalasztott koffein adagomat most abszolút bepótoltam!
Balin a természet olyan, hogy egyszerűen képtelen vagyok betelni vele! Kicsit sír a szívem, hogy az utolsó napom indul most.
Az utolsó napom Balin a déli félsziget felfedezésével telt. Gede kalauzolt körbe az Uluwatu térségben, ahol felfedezhettem a legszebb strandokat és az Uluwatu templomot, ami egy hatalmas szikla tetején épült és a speciális esti tűztánc mellett ezernyi majmócának is otthont ad!
Ugye korábban írtam, hogy eszem ágában sem volt elmenni Balira. Aztán a sors úgy formálta, hogy mégis csak elmentem és igazából köszönöm a sorsnak ezt!
Mert jó volt!
Ennyire burjánzó dzsungel környezetben még sosem jártam és azt hiszem, így adta meg nekem ezt az élményt a felsőbb erő, mert bár nagyon szerettem volna, a hatalmas költségek miatt a következő utamnál pont az esőerdőt kell elengednem, mint megállót 
Szerintem Bali (és Java) szinte a legtisztább ázsiai országok között van a látottak alapján, vagy csak totál meg vagyok már edződve és India után nem nagyon akad, ami kiveri a biztosítékot, de az tény és való hogy semmivel sem több az eldobott szemet ezen a szigeten mint a Balcsira vezető út szélén. De ami nagyon nagyon pozitív, hogy bár szinte mindenki dohányzik, sokat, nincs cigicsikk az utcán!
Ami számomra meglepő volt, hogy bár minden mellekutca egysáv méretű, mégis kétirányú a forgalom - és mindezt hatalmas autókkal teszik. Amiket mellesleg teljesen őrülten vezetnek, mégis alig látni sérült kocsit! (Tenerife után ez felüdülés volt!)
Viszont hálás vagyok azért hogy nem lett mégsem nemzetközi jogsim, így nem béreltem robogót, mert itt eszem ágában sem lenne vezetni! Na meg szuper végre nekem lenni turista 
Az árak: a nem total turista részeken 1,3-1,6€ egy főétel. Ubudban 4-12€/adag. A szállások európai mértékkel nézve abszolút megfizethetőek, a Grab fillérekért cipel A-ból B-be. Az alkohol elv. drága, de a nyaralás alatt nem ittam, kivéve ma, egy Cuba Libre-t az egyik legszebb kilátásu Beach bárban. 90k IDR volt, ami kb 5€
Szerintem aki nem az instarol készül fel Balira, nem fog csalódni, de nyári főszezonban én tuti be nem tenném ide a lábam, így is, az esős évszakban olyan dugó van mindenhol, hogy a pesti also rakpart munka végén kutya füle ehhez képest!
Sampai Jumpa Indonesia - remelem hamarosan ismét! 
*Balin kb 85% hindu és 15% muzulmán él ám Indonéziában ez az arány pont a fordítottja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://notripphobia.blog.hu/api/trackback/id/tr7718848012
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
