A vállalkozó mindig panaszkodik, mindig elégedetlen. Hol sok a munka, hol kevés. De ez az a fajta hol, ahol végletek vannak; szóval nem az van, hogy hétfőn 2300 sor van a táblázatban, szerdán meg csak 800 majd 1600, hanem hogy vagy belerohadsz annyit melózol vagy örülsz, ha két munkát realizálsz egy héten!

Na szóval ilyen vagyok én is. Vállalkozó. Vállalom!

Vállalom, hogy vállalhatatlanul panaszkodom néha (sokszor) mert hát vagy minden egyszerre van vagy alig várom, hogy már megint minden egyszerre legyen. Átmenet max 2-3 napig/hétig van per period.

Ha az első van, akkor nincs se hétfő, se szombat, se vasárnap. Akkor az van, hogy ha nem is vagy fizikálisan a székhelyeden, akkor is amint van 2 perced (vagy neted) azonnal dolgozni kényszerülsz. Hétvégén, ünnepnap, újévkor, karácsonykor, amikor más a strandon van, amikor más karácsonyi vacsorán ül, amikor az, akinek munkaideje van, azon kívül edz, olvas, keresztszemes hímez, fest, varr, ír, tévét néz, kutyát sétáltat, főz, megpihen, tanul, sörözik, miegyéb.

De most nem panaszkodom, nehogy azt higgye a kedves olvasó! Csak tényeket adagolok, hogy felvezessem, miért is történt meg már megint, hogy egyszer csak a reptéren találom magam és már több száz km-t letudva Párizs belvárosában sétálok (másfél óra alatt 18k lépés ) majd másnap reggel Dzseddában élvezem a hatalmas vörös Napkorong felkelését, aztán Jakartában találom magam egy reptéri kapszulahotelben, végül Yogyacarta-ban foglalom el a szállásomat, ahol végre kialudhatom magam!

Ez utóbbi kettő amúgy Jáva-szigeten van. Emellett még 16999 tartozik Indonéziához , de mind közül a leges legnagyobb ez. Olyannyira nagy, hogy a fővárosból (Jakarta) eljutni Yoja-ba (Yogyakarta) 8 óra vonattal vagy kicsit több, mint egy óra repülővel!

Yoja egy népes egyetemváros, tipikus ázsiai jellemzőkkel, alacsony, tejeskávé színű emberekkel, érthetetlen nyelvvel, hatalmas történelemmel (1575-ben például főváros is volt) és ma is saját szultánnal! Bár a hihetetlen gazdag kulturális múltat nem nagyon ismertem meg egy délután alatt, a Maliboro utcán azért keresztül mentem (a vizipalota 2kor bezárt, nekem meg jatlegem volt és 5ig aludtam... köszi időeltolódás!). A Maliboro nekem abszolút nem adott semmit, sőt, inkább jöttem el onnan mielőbb, mint sem maradtam volna - de hát aki ismer, tudja, a shoppingolás nem tartozik a TOP5 tevékenységem közé. Van itt amúgy minden féle bolt és kajálda, Donkin Donats, Meki, KFC, helyi néni aki mini grillt összerakva guggolva süti a csirke saslikot, tea árus, lovaskocsis, arany-bizsu-ékszeres!

Másnap egynapos kirándulás keretén belül ismertem meg a környék két kiemelkedő templom együttesét, a Borobudur-t és a Paranbanan-t, amik csak a térképen tűnnek egy köpésre a várostól, de mint fentebb már említettem vala: this is a fucking big island, a térkép meg hazudik, a forgalom még néha rémálom, és amúgy is több a motoros mint a hangya, és csak a baj van velük!

A Borobudor a világ legnagyobb buddhista temploma, ami a 9. század óta ad teret a vallásnak. Az egyházi háború sajnos eléggé odavágott a buddha szobroknak: a muzulmánok szinte mindegyik fejét és jobb karját levágták, így ma már csak elvétve találunk ép faragványt az épületben (ami lépcsőzetes kialakítása miatt akár piramis is lehetne!) A templom jellegzetessége a tetején elhelyezett sztúpák (harangok), amik egy-egy szobrot rejtenek.

A Parambanan is a 9- század óta állja az időjárás és a vallásháborúk viszontagságait: ez a templom a hindu vallás előtt tiszteleg és szinte minden négyzetcentiméterén valamilyen szobor található. Zseniális, órákat képes voltam elveszni a látottakat tanulmányozva - befogadva! A harmadik templomnál már szinte egyedül: imádtam!

Hála az égnek, Indiában már megedződtem, így itt csak mosolyogva tűrtem a rám csodálkozó szemeket a vidéki sulik kölkei irányából, akik minden jel szerint először találkoztak fehér bőrű alakkal élőben. Néhányan el is pirultak, mások elővették az angol tudásukat és a honnan származásom után érdeklődtek. Mint ahogy az amcsiknál, a Föld ezen oldalán is Európa = egy nagy massza, így az I'm from Hungary, but I live in Spain mondatommal nem lettek beljebb, ezért a harmadik után már csak azt ecseteltem, hogy Európa közepéről, de amúgy Afrika mellett lakom. (Szerintem legalább annyira nem vágták ezt így, mint a Magyarország hol található kérdést, de legalább elfogadták, mint választ )

És itt jött az, amikor konkrétan arcon köptem magam:

Nem tagadhatom, kiszerettem Baliból, amikor neki álltam még egy korábbi nyaralásomat ide szervezni. Éppen ezért eszem ágában sem volt átmenni oda, de amikor konstatáltam hogy a belföldi repcsi átszállása Bali, vagy hogy az Ijen vulkánra olcsóbb a daytrip onnan, mint a saját szigetéről, akkor azt mondtam, egye bassza, nincs mese, Balira menni kell. (Főleg, mert a nevemben is benne van a neve ) Szóval elmentem Balira...