Ez pedig a mai lakosságon is meglátszik: Afrika után a világon második a lakosságszámra jutó feketék mértéke, akik a 3-400 évvel ezelőtti hányatott sorsuk miatt most igencsak meg lettek ajándékozva jó DNS-ekkel: ennyi gyönyörű nő és félisten pasi a mesében sincs!

Vissza térve az épületekre: a történelmi belváros telis tele olyan házakkal, amik kifejezett fotó témák, a macskaköves úton sétálni meg kimondottan kellemes élmény, ahogy pedig lemegy a nap, előjönnek a dobosok és az énekesek, akik zseniális hangulatot teremtenek az élettel teli városban!

Ez annyira megihlette a rendezőket is, hogy még Michael Jackson klippjében is megjelennek, sőt, szinte az egész videó itt készült el (leszámítva a Jézus szobrot Rióból)! Íme: 

Annak ellenére, hogy Salvador de Bahía egy világ szinten ismert turisztikai hely, abszolút a ‘90-es évek Balatonján érezzük magunkat, legalábbis ami a nyelvtudást illeti. Még a 4 csillagos hotelekben sem beszél senki angolul, spanyolul, németül, olaszul - ha pedig nem értjük a portugált (miért is értenénk? ) akkor pedig hangosabban elmondja még 3x, csak hogy biztosak lehessünk benne, hogy így sem értjük Így minden kommunikáció felér egy activity-vel. Szerencsére a Google translate beszéd alapú fordítója néha hasznunkra válik, már ha van wifi az adott helyen

A városon belüli közlekedésre az Uber kiváló, potom pénzekért jutunk A pontból B-be, ám a közlekedés kapcsán néha az az érzésem, hogy kb az általános iskola megléte biztosítja a jogsit és emiatt olykor eléggé meglepő bravúrokra kell felkészülni. A lenti modern és a fenti régi város között fogaskerekűvel közlekedhetünk, ami napi 10ezer utast szállít és a jegyár 0,15 real, ami 2 eurócent (8.6 forint!) - ennél olcsóbb tömegközlekedési forma aligha létezik a Földön! Nem mondom hogy a kilátás miatt feltétlen fel kell szállni rá de a 70 m szintkülönbséget ekképpen lehet leggyorsabban letudni.

Kaja: 3-ból 2 alkalommal zseniális ételeket ettünk, a legjobb a Mercado Modelo második emeleten volt: amikor a 10 ujjadat megnyalod, na ez ilyen!

A belvárosban a Jézusról elnevezett főtéren további hangulatos bárok és éttermek sorakoznak a színes házak forgatagában (jócskán gringókra szabott árakkal), ám legalább az egyikbe mindenképpen megéri betérni, hogy kipróbáljuk a Cravinho-t, ami a cachasa szegfűszeggel összefőzött egyvelege, némi mézzel fűszerezve. Nem mondom hogy nem ragad össze az ember szája tőle, de csodás ital, ha valaki nyitott az újdonságokra. Ugyanezen tér túlvégében találjuk az arany templomot, mely mise miatt nem volt bejárható de az ajtó mellett volt egy kis rész kialakítva a turisták részére, hogy elkészülhessenek a sztárfotók.

Itt a Nap marha korán indul nyugovóra (legalábbis Teneriféhez képest), mi pedig nem nagyon szoktunk 6kor lefeküdni, és jó ötletnek tűnt kiuberezni a Ribeira városrészbe megnézni a fagyi múzeumot: este a félsziget egyik feléről beubereztünk a másik végébe a jégkrém múzeumhoz, ahol megtapasztaltuk a néma idegenvezetést (mely inkább volt weird mint sem vicces, bár eleget nevettünk a helyzeten és már-már felért a budapesti Láthatatlan kiállítás kifordított zsebével) és a végén még egy 10/8as fagyit is elnyaltunk. A ház nagyon izgalmas, nagypolgári, mely remek kontrasztot ad a körülötte lesínylő, mára a pusztulás kezdeti nyomait magán hordozó épületekkel szemben, odabent meg egy rakat infót elolvashattunk a fagyi készítés rejtelmeiről - legalább volt angol nyelvű kiírás.