Oh, Porto, te, aki véletlenül sem vagy Oporto! Te quiero!
Szóval igen, a portóiak total ki vannak akadva azon, hogy Oporto-nak hívják a városokat, mert az azt jelenti, hogy “A Porto”, pedig valójában ez csak Porto. Hogy ennek hangot adjanak, számos helyen találkozunk erre utaló felirattal (valljuk ba, inkább ez, mint a Tourist Go Home, mely mostanában ellepi Tenerifét és a Kanári - szigeteket.)
A város annak ellenére is csodás, hogy konkrétan csak egy délután nem szakadt az eső. De kemények voltunk mint a kád széle és csakazértismegneztünkmindent - vagyis én, Tomi az egyetlen nem esős délutánon inkább home-office-ban tolta a városlátogatást. Porto csodaszép! Már már meg merem kockáztatni, hogy a fővárosnál is szebb! Jól bizsereg, jó a hangulata, jól ki van találva - és az a sok csodaszép csempe! Hihetetlen!
Azt tudtátok, hogy a csempe-mánia a spanyolok miatt van?! Mert volt egy király aki átugrott Andalúziaba, meglátta, megszerette, megmásolta. A nép meg lázadt ellene, mert a WC a mosdóba való, nem az utcafrontra, de aztán néhány nyilvános fejezés és akasztás után… (na jó, ilyen nem volt, de annyira adta magát!) szóval: csempe jött, maradt, kék-fehér árnyalat örök sláger lett és néhány évvel később már annyira Portugália részét képezte ez a látkép, hogy el sem tudnánk képzelni nélküle az utca-designt!
A szűk épületek a parton, a hegyoldalban futó kellemes sétányok, a túlpartról a kilátás: megmagyarázhatatlan vonzalmat ad, amint magunkba szívjuk, pedig Portoba érkezni nem volt más, mint tömény szívás. Sosem találkoztam annyira szar konstrukcióval, mint a Camphana pályaudvar; még Kenyában is könnyebb metró jegyet venni, mint itt és egy kivételével a személyzet egy tapló-gyülekezet. Ráadásul az eső is esett - így gondolom nem lepődik meg senki, ha azt mondom: nem nyitott jól.
De mentett! És ezért örök hála!
Ma pedig olyan történt, hogy: Mi még sosem!
De szó szerint: sosem ettünk szardellát. Nem mintha a többi vízben élő dologgal olyan szoros barátságot kötöttünk volna eddig, mondhatni úgy is, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány fajta herkentyűt eszünk meg, ezért is lehetett kicsit meglepő vállalkozás tőlünk ellátogatni a Pinhais konzervüzembe, ami szuper program lehet Portóban egy esős délelőtt, amikor ki kell tölteni az időt a hotel check-out és a repülő boarding között.
A 122 évvel ezelőtt alapított cég olyannyira a hagyományokra alapozza a működését, hogy nem csak a tulajdonosok neve azonos évről évre (mindegyik Alberto) hanem az eljárási mód - sőt a könyvelés is: egészen tavalyig nem volt internet bevezetve az irodába és papír alapon történt a könyvelés/értékesítés! Bele tudunk ebbe gondolni? 2023-ban még füzetben írva, számoló gépen kalkulálva szervezték meg a több, mint 100 alkalmazottat fenntartó gyár mindennapi életét!
Ami abszolúte családi hangulatú, erről tanúskodnak a fotók és a számtalan Google bejegyzés azoktól, akik hétköznap látogatják a gyárat. Nekik az a szerencséjük, hogy pezsgésében ismerik meg a gyár működését, nekünk meg az, hogy munkatársak híján szabadon garázdálkodhattunk az üzemben és kipróbálhattuk magunkat a fűszerező soron!
A Nuri (melynek eredeti neve Nuria, ami egy elterjedt katalán női név) mindig két asszony jóváhagyásával kezdődik: ők mennek ki a kikötőbe és nézik át a fogást. Nem mindig ugyanattól vásárolnak: akinek jobb a fogása, az lesz az aznapi eladó! Ha jóváhagyták, a gyárba érve a halak mosáson, fejezésen, újabb mosáson, sütésen, fűszerezésen és konzervezésen mennek keresztül. Az eljárás során akár 17 évig is eláll a szardella, melyet paradicsomos, olíva olajos és chilis verzióban készít a gyár. Kézműves, 1935 óta Bestseller termékeik jelentős része Ausztriába kerül, kisebb marad a a helyi boltok polcain.
A program végén természetesen kóstoló is vár ránk, mi pedig elvesztettük szardella szüzességünket! 
És kérem szépen, nem is szar a szardella! Erről Tomi videója is tanúvallomást tesz. Nekem ugyan kicsit idegen még ez az íz, de jó első lépés, hogy kiegészítsem gasztro-kulinaritásomat, és kilépjek kicsit a sertés-marha-csirke-kacsa kvartett bűvköréből!
És kérem szépen, nem is szar a szardella! Erről Tomi videója is tanúvallomást tesz. Nekem ugyan kicsit idegen még ez az íz, de jó első lépés, hogy kiegészítsem gasztro-kulinaritásomat, és kilépjek kicsit a sertés-marha-csirke-kacsa kvartett bűvköréből!A gyárlátogatásra az ötletet Travellina adta, ez úton is köszi neki! A látogatás nagyon jól össze van rakva, érdekes gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt, abszolút javasolt, ha Portóban jár az ember.
25 napos vakációnk most véget ért, már várjuk a tenerifei járat indulását. Sosem volt még ilyen hosszú nyaralásunk (bár ez így is 5 nappal rövidebb volt, mint elsőre akartam) de leszámítva egy-egy délutánt, egész jól bírtuk - mindhárman! De rá kellett jönnöm, öregszem, és már kevésbé bírom azt a tempót, amit eddig: átlag 4 naponta új város/ország. A következő kicsit több pihenéssel lesz megszervezve!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://notripphobia.blog.hu/api/trackback/id/tr4718847662
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
