Egy szép, hűvös téli estén Zsuzsa Rácz felhívott, hogy elújságolja, ismét a közelemben van és hozott egy példányt a Kovácsné kíván legújabb könyvéből, csak ugorjak már el érte Fuerteventurara, én meg persze legyintettek, hogy sima liba, 50 perc repcsivel, akármikor oda megyek érte. Aztán eltelt majdnem fél év és Zsuzsa utalt arra, hogy igazán jó lenne már megjelennünk érte, mert aztán irgum-burgum (mondjuk ilyet nem mondott de kihallottam a hangjából 
) így hát mit volt mit tenni, mentünk. Könyv a kézben, mi ott, aztán együtt egy szuper kis kirándulás keretében Tominak is megmutattuk a Kanári legöregebb és legszelesebb 
tagját. Ha valaki meg egyszer azt mondja nekem, hogy Tenerife déli oldala kopár, annak majd az orra alá dugom ezeket a fotókat!
) így hát mit volt mit tenni, mentünk. Könyv a kézben, mi ott, aztán együtt egy szuper kis kirándulás keretében Tominak is megmutattuk a Kanári legöregebb és legszelesebb tagját. Ha valaki meg egyszer azt mondja nekem, hogy Tenerife déli oldala kopár, annak majd az orra alá dugom ezeket a fotókat!
Fuerte nekem elsőre olyan volt, hogy végig mentünk rajta északról délig és köszi ennyi elég is volt, viszlát. Aztán azóta voltam még néhány alkalommal és az az érzésem, hogy minél inkább megismerem a zord felszínt, annál inkább cirogatja meg a lelkem a hely. Igazi csodák vannak eldugva, a tenerifei mindennapok után pedig kimondottan felüdülés eljönni a Kanári-szigetek tanyájára. Mmint ezt értsd jól: sokszor rajtunk kívül max 2 autó, hatalmas üres területek, egy-két falu egymástól fél órányi útra - ha lecsendesedni, lenyugodni akarunk, ennél jobb helyet keresve sem találunk! Egyszerre éreztem magam az elképzelt USA ex 66-os útján a semmi közepén és Ausztrália sivatagjában (valójában egyiket sem láttam még, de ami késik, ugye! 
)
)Kicsit ingerszegény lehet elsőre, aztán rájössz, mennyire csodálatos a barna 50 árnyalata, s az tagadhatatlan, hogy az ország legszebb strandjai itt találhatóak, az óceán vize pedig olyan tiszta, hogy a parton állva is látjuk a víz néha 15-30 m mély alját! Itt a türkiz az annyira az, hogy el sem hiszed!
A pancsi után pedig hipp-hopp megszáradunk, elég csak keresztül sétálni a strandon, a szél egy percre sem pihen - mondjuk nettó akupunktúrás kezelés is egyben.
Az a rövid de annál izgalmasabb vasárnap, melyet mennyei churrossal (végre nem tocsogott az olajtól) kezdtünk az Oasis Park majmócái mellett, talán a sziget legzöldebb pontján, na az egy igazi és hamisíthatatlan kanári életérzés! Mondhatni, jobb vasárnapot akarva sem szervezhetünk volna! Persze a churrosnak, miután szigorúan sűrű kakaóval illik fogyasztani, van egy olyan hatása, hogy az amúgy hosszúkás formáját gömbölyded formává alakítja, amint a pocinkba ér, ezért fontos a megfelelő mozgás biztosítása a nap elkövetkező részén. És erre Andrea és József nagyon jó helyszínt eszelt ki: az egy centi híján 400 méter magas kilátóba széllel szemben felsétálni és ott megmaradni akár egy intenzív edzés is lehetne! Kár, hogy valójában nem is volt olyan erős a szél, mint elsőre gondoltuk, de az élmény így is pazar, akar csak a kilátás!
A szépséget a cukiság váltotta: Ajuy partjainál tucatnyi mókus incselekedett velünk és élvezte a szotyit, amit a kezünkből martak el. Egyszer már voltam a domboldalban, ám akkor félútnál tovább nem jutottunk, most azonban teljes egészében megismertük az út végén tátongó hatalmas barlangot! Lenyűgöző, pláne az oda vezető út, ahol a természet olyanokat alkotott, hogy már-már elgondolkodom, nem-e emberi beavatkozás miatt néz ki úgy, ahogy!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://notripphobia.blog.hu/api/trackback/id/tr9718847438
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
