Santa Canarina kilátó, La Hermida, Potes
És lehetett tetézni a reggeli helyszínt: a Santa Canarina kilátó 650 méter magasan prezentalja a Hermida-völgy néhol ezer métert is meghaladó falakkal körülvett szurdokát! A kanyargós út egy korábban erőd helyszínére vezet, kiszállva az autóból pedig feltűnik az a csönd, ami a területet jellemzi. Egy ideig csak mi ketten voltunk ott és a tücskök zenéje és a keselyűk sikoltása volt az egyedüli zaj, amit a lélegzetvételeink és lépéseink mellett hallani lehetett.
Mi ott álltunk a vas kilátó közepén, mely benyúlik a szurdok fölé és teljesen átadtuk magunkat a természet csodájának. Leírhatatlan pompa, lélegzetelállító mélység, a tökéletes pillanat, amikor a testünk és a lelkünk a kitűnő helyszínen és időpontban van jelen! Ki gondolta volna, hogy ilyen ereje van a helynek?!
Kicsit arrébb sétálva Osa le Andara, a kantábriai mitológiából származó medvenő szobra; ő a Pico de Európa hegyvonulat Andara-hegy részében él. Emberekre nem támad, hacsak nem zavarják - így én sem akartam tovább útban lenni neki, ezért inkább visszatértem a kilatóhoz, hogy még pár percig elvezhessem ezt a tájat!
Úton La Hermida településre alpesi táj fogad minket: rikító zöld rétek, terméskövekből épült házak, szarvasmarhák és piros háztetős települések vannak a felhők fölé nyúló szürkés-fehéres hegyek között.
La Hermida település a róla elnevezett szurdokban található. A hangulatos házak mellett a via ferrara helyszín is (meredek sziklafalakon mászó emberek), itt fogyasztottunk el a helyi napi menüt, ami fehér vagy vörös babból készült füstölt húsos-kolbászos leves (nagyon finom volt!) és rántott hús (nagyon nem volt finom) és desszert, vörösbor, víz (18€ itt, amúgy nem turistás helyeken 15€) - egy ilyen étel sor egész napra elég már!
A nap tömegmentes helyszinei után kicsit sokkoló volt Potes agyon-turistásított jellege, szerencsére a sokadalom csak 2 utcára koncentrálódott és ezt fő csapásvonalat leszámítva csöndes utcákban fedezhettük fel a már kilencedik században is emlegetett települést. Nem véletlen a sok látogató: a Kantábria legszebbjének kikiáltott falu neve hidakat és tornyokat jelent, melyből kellően bővelkedik is ez a szűk utcákkal, terméskövekből épült házakkal megépült, népi jelleget őrző település!
A turizmus mellett Potes az állattartásra is hatalmas hangsúlyt fektet: a térség legkiválóbb húsait innen szerzik be a hentesek és a szakácsok.
Az éjszakát már a Castilia y León tartományban található Burgos-ban töltöttük. Élvezet volt ide vezetni a szerpentines úton a Montaña Palentina Nemzeti Parkon keresztül - órákon keresztül szurdokok, erdők, majd aztán veteményesek váltották egymást! De erről majd az erre címzett bejegyzésben!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://notripphobia.blog.hu/api/trackback/id/tr3418843394
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
