Azt el is felejtettem tegnap mesélni, hogy elvesztettük a hammam szüzességünket!

Miután elfoglaltuk a szállásunkat Marrakeshben, város felfedező útra indultunk és olyan hívogató volt a lehetőség, hogy azonnal lecsaptunk rá! Hölgyek és urak külön: elsőnek egy argán olajas tetőtől talpig masszázst kaptunk a már megszokott masszázs környezetben, aztán jött a mosdatási rituálé a vizes teremben. Itt egy kemény asztalra kellett feküdni, amit azzal a tipikus viaszos/műanyag terítővel fedtek le, mint amit minden nagymama étkezőasztalán is megtalálunk. Ez arra nagyon jó volt, hogy amikor már kellően beszappanozott minket a masszázs-mester úgy csúszkáljunk rajta, mint a szaftos csirkemell, ami véletlenül kiugrott a paprikás kondérjából!

Úgy le lettünk csapatva, mint utoljára anyukának csinálta velünk kicsi baba korunkban! Személy szerint azt a részt szerettem leginkább, amikor valami dörzsis anyaggal kaparták végig a testem szinte minden centiméterét, a lány csapat fele azonban kimondottan nem élvezte ezt, de hát kinek a pap, kinek a papné - már ha lehet ilyen példát hozni egy muzulmán országban?!

A masszázs amúgy nagyon intim, ennyire oda nekem még külsős masszőr sosem nyúlt, pirultam is rendesen (meg röhögtem, mert nyilvan tökre csikis a combom között, a hasam alatt, a talpamról már nem is mesélek!) Aki most hirtelen a happy-finish szerű kényeztetés de gondol, annak ejnye-bejnye: azokat a részeket nem érintette meg egyik hammam-masszőr sem!

Az egyórás szertartás végeztével megállapítottuk: megérdemelnénk, hogy havonta kapjunk egy ilyet!

Most pedig ugorjunk egy napot, mert a tegnapi Casablanca élményeit már megírtam, ma reggel azonban ismét egy bő három órás út várt ránk: az Ouzuod-vízeséshez látogattunk el, ami az Atlasz-hegységben található, Észak-Afrika és egyben Marokkó legnagyobb vízesése, 110 méterével egyel lekörözve a Victoria-t, széltében azonban jócskán elmaradva tőle. Ez az ország egyik leglátogatottabb természeti képződménye, amit könnyed túrával érünk el és mindkét oldalról csodálhatunk meg! A lépcsőzetesen zubogó vizet az Oued el-Abid folyó adja, mely a kanyonon keresztül folytatja útját az ország belseje felé. A zuhatag körül berber makákókkal találkozunk és berber őslakosok dolgoznak az oda látogató, nyáron töménytelen mennyiségű turista kényelme és kiszolgálása érdekében. A vízesés a nevét az olajfákról kapta, melyek terméseit mi is élvezhetjük, ha beülünk valamelyik étterembe a látványosság jobb oldalán!

A zuhatag alján kialakult tavacskán csónakkal kelhetünk át, a csónakos oda evez a vízesés aljához is, ahol kellő időt ad a fotók és videók elkészítésére! Aki nehezen bírja a lépcsőt felfelé, szamár taxit is választhat a 110 méteres szintkülönbség leküzdésére.

Zseniális megállója volt a marokkói utunknak, kár lett volna kihagyni, abszolút megéri megtenni a Marrakeshtől számítva 150 km-es utat érte!

Holnap a kedvenc városomba látogatunk el - de erről majd az onnan hazafelé járaton mesélek majd!