A félsziget szélén azonban kézzel fogható történelem tornyosul elénk a maga 55 méteres magasságával: a Herkules-torony az egyetlen olyan, görög-római kori antik világítótorony, amely legalább részben őrzi eredeti szerkezetét, és a funkció folyamatosságát is! Hihetetlen élmény megtapogatni a 2000 évvel ezelőtt létrehozott falakat - és sokadjára feltesszük a kérdést, hogy ha akkoriban ennyire maradandót alkottak, ma hová lettek ezek a szakik és anyagok?! A torony körül egy hatalmas füves-pados park található, ahol egy zseniális délutáni pikniket csaptunk, majd tértünk haza, hogy a csoport tagjainak teste és lelke is magához térjen a sok-sok élmény (és lépés) után!

Másnap délkeleti irányba indultunk, elsőként A Coruña térségében található Betanzos-hoz. Az álmos kis település belvárosa telis-tele van terméskövekből összerakott házakkal, a dimbes-dombos területen kellemes sétát tehetünk közöttük. Meglepő volt, hogy bár nem tűnik egy nagy városnak, három gótikus templom található egymáshoz nagyon közel - látszólag mindegyik aktívan részt vesz a valláskultúra mívelésében. Sajnos a sétáló utcában egymást érik az üres, kiadó üzlethelyiségek, mely arról árulkodik, hogy erőteljesen kihaló félben van a falu (emellett meglepő, hogy A Coruña-ban az elmúlt 20 év alatt még ha minimálisan is, de nőtt a lakosok száma - ilyet nem is tudom, láttam e mostanában, amikor a Wikipedia-n nézek utána a tudnivalóknak?!)

Egy hosszabb lélegzetvételű autózást követően O Castro de Calderas-hoz értünk, ahol egy kényelmesen bejárható, de lépcsőkkel gazdagon tarkított várat ismerhetünk meg. A szobákban sok-sok leírás mesél az aktív koráról és a környékről, a toronyból pedig elénk tárul az egész térség! A környéken számos szőlőültetvény mellett haladtunk el, némelyek annyira meredek sziklaoldalra telepítve, hogy ember a talpán, aki azt megműveli! A szurdokok alján pedig csendes folyó formájú tó - nem is tudom, mikor volt ilyen látványban részem utoljára!

És akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire leesik az állam, amikor a Sil kanyon egyik kilátójához érünk! A 60 km2-es természetvédelmi területen egy 15 km hosszú, helyenként 500 m magas völgy húzódik, ahol türkizkék víz töri meg az egységes zöld erdőtakarót. A terület a szvéb hódítás idején számos remetének és szerzetesnek nyújtott menedéket, ezért sorra érik egymást a kolostorok, melyek korábban a Bencés rendhez tartoztak. Ma már némelyiket átalakították, és hotelként működik - akár csak a Santo Estevo, ahová egy 600 méter hosszú sétával lehet csak eljutni (vagy busszal, amit a falu üzemeltet, az ára 1€/irány, negyed óránként indul). A kolostor ma már modern spa, elegáns kávézóval, autentikusságot csak a falak és a középső udvar ad, illetve amikor kilépünk az épületből.

Ismét elérkezett az este, mi pedig már Vigo városában hajtottuk álomra a fejünket. A mára majdnem háromszázezres település hatalmas agglomerációval rendelkezik: Spanyolország szinten a 14. a listában. Fiatalkori idejében számos viking támadásnak esett áldozatul, ám a történelem a továbbiakban sem volt kedves az itt élőkkel: sorra érték a támadások, néha leégett, néha újra épült, mára azonban egy nyüzsgő, hatalmas kikötői élettel rendelkező nagyvárossá nőtte ki magát, melynek csöpp belvárosa fél nap alatt bejárható. A környező fehérhomokos strandok lélegzetelállítóak - szomorú, hogy a nyár kellős közepén sem sok esély van a fürdésre, azonban napozni és strand-sportokat művelni tökéletes! Este tettünk egy jókora sétát Baiona település sarkán a Fortaleza de Montreal vár körül. A félsziget szélére épült sétáló utca másik oldalán az óceánpart zord köves széle és egy-egy rejtett homokos öböl adta a keretet, ahol könnyen bele tudtuk magunkat képzelni a középkor mindennapjaiba. Nagyon tetszett, hogy rengeteg kisgyermekes család és kutyát sétáltató jár erre, élettel teli, jó hangulatú sétány ez, sokszor velejünkig hatoló sós illattal!

Az egyhetes galíciai utunkat Santiago de Compostela városban zártuk le. A fuerteventurai csapat repülője délben, a miénk éjfélkor indult, így volt még egy egész délutánunk a városban bolyongani. Fel is fedeztük azokat, amik az első napokban kimaradtak és kipróbáltuk a kisvasutat is, ami inkább volt andalító, mint sem kihagyhatatlan. Korai vacsora, majd visszavittük a kocsit, és irány a reptér - szerencsére csak fél órás késéssel indult a tenerifei járatunk.

Galícia színei, illatai, természet közelisége kimondottan felüdülő volt a számunkra, az idő is abszolút kirándulásra alkalmas, tökéletes út, amit szervezni lehet akkor, ha nem akarjuk elhagyni az országot. És ez csak a kezdet volt: hamarosan jön a Baszk és Asztúriai kirándulásunk, melynek tökéletes alapot adott ez az egy hét! Felfoghatatlan, mennyire sokszínű ez az ország, és mennyire nincsenek felfedezve ezek a térségek!